Mozdulj Meg ne kérdezd, hogy hogy vagyok, Tudod hogy fogalmam sincsen, És hogyha lenne az sem segítene Sokat azt hiszem. Ötven tonnás vasbetonkockák három centivel A jófejem mellett vígan repülnek el jó messzire, Jó messze el. Ott állt a lány, és úgy nézett rám, Mint aki tudja, hogy tudom, Hogy mire gondol Ő És én is ugyanazt gondolom. Orvostan hallgató volt az biztos, Tágabb értelemben véve Ezt a jótanácsot adta az életemre nézve: Mozdulj, mozdulj, mintha lennél ember! Mondtam, hogy az van, csak itt benn a fejemben. Mozdulj mozdulj, mintha élnél ember! Mondtam, hogy az van, csak itt benn a fejemben. Nem lesz ez egy szimpla meccs, Ezt éreztem már akkor, Úgyhogy gyorsan megittam még hetet ugyanabból. És bólogattam és megválogattam a szavaim, akár egy úr, De az ágyában arra ébredtem, Hogy a fülembe liheg vadul: Mozdulj, mozdulj, mintha élnél ember! Nyögtem, hogy kösz nem, csak itt benn a fejemben. Mozdulj, mozdulj mintha élnél ember! Mondtam hogy az van csak itt benn a fejemben. Elmondott ott mindennek, ezt nem idézném talán, Később bocsánatot kért, hogy nem gondoltam halál Komolyan, csak nekem olyan furcsa ez az egész, Talán jobb is, hogyha most hazamész! Miért vagy olyan ideges kislány? Csak nem valami elveszett!? Hangosabban, nem hallom tisztán! Komolyabban kéne venni már az életet! Mozdulj, mozdulj, mintha lennél ember! Mondtam, hogy az van csak itt benn a fejemben. Mozdulj, mozdulj, mintha élnél ember! Mondtam, hogy az van Elment a kedvem Átvirrasztottam az éjszakát, csak figyelem a szívem ritmusát. Valami nem hagy aludni, nem is tudom, kimegy az ajtón, visszajön az ablakon. Csak számold, csak számold, csak számold a bárányokat hajnalig. Reggel hét mikor az óra szól, felkelni kellene ilyenkor, de én függőlegesen fekszem tovább kezdem az éjszakát. Álmomban csak vártam próbáltam félreérteni, amit láttam Vonatok húztak előttem el egymás után, tojással dobáltam ők meg néztek rám bután. Tudtam, hogy nem érdemes már beülni rég az időgépbe, ami most kezdődik annak soha nem lesz vége. Január egy és itt vagyok egyben, megjött az év, de elment a kedvem az órára nézek: hét óra negyven újra okosabb lettem. Én sem arról vagyok híres, hogy azt csinálom, amit én akarok, de egyszer abból, amit kölcsön kaptam valamit úgyis visszaadok. Álmomban csak vártam próbáltam félreérteni, amit láttam. Vonatok húztak előttem el egymás után, tojással dobáltam ők meg néztek rám bután. Tudtam, hogy nem érdemes már beülni rég az időgépbe, ami most kezdődik annak soha nem lesz vége. Tárárám tárárám, tárárám tárárám Páppárápáppá páppárápáppá párárápáppá párárápáppá páppárápáppá páppárápáppá. Vonatok húztak előttem el egymás után tojással dobáltam ők meg néztek rám bután. Tudtam, hogy nem érdemes már beülni rég az időgépbe, ami most kezdődik annak soha nem lesz vége. Tárárám tárárám tárárám tárárám tattarárárám tárárám tárárám tárárám. Átvirrasztottam az éjszakát csak figyelem a szívem ritmusát valami nem hagy aludni nem is tudom, kimegy az ajtón, visszajön az ablakon Klassz Két dolgot nem bírtam elviselni világ életemben Az egyik, ha egyedül vagyok, a másik ha van valaki velem. Tervezek, mindennap tervezek, És megtervezem a holnapi tervemet, És holnapután majd a tegnapelottit Egy tervet kérek kölcsön és kezdem elolről. Klassz, olyan klassz ez az egész Klassz, olyan klassz ez az egész Sajnálom Megtalállak, mondtad négykor És keresni kezdted a cédulát. Zsebbe nyúltál, oda volt gyűrve Gyorsan elszállt a délután. Annyi szépet gondoltál már róla, Mire telefonáltál és édes hangon ezt mondta: Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz! Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz! Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen A sejtek bent a vérkörben vártak, Telefirkáltál egy fél lapot És néztél mint az űrhajós, Aki azt mondta látta a Télapót. A filmben éppen most jön egy szomorú szám, Nagyon komoly hatással van rám. Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz! Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen. Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz! Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen. Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz! Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen. Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz! Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen. Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz! Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen. Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz! Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen. Lábnyom a Holdon Lábnyom a Holdon A szíved a torkodban vert, amikor a hajó megállt Ember a gépben, De kint az éjben ki tudja, mi vár rá(d) Lábnyom a Földön, De vissza rögtön, úgy megijedtél, hogy mi lesz majd Ott benn az élet egy nagy kísérlet Olyan édes, mint a méz a tévében Talán máshol kéne lenni, Az élet belső oldalán. Ha lépek egyet, te is léphetsz egyet igazán Lábnyom akárhol Nekem mindegy, lélegezz egyet az ég alatt. Észre sem vetted, hogy mi történt Boldog pillanat. Pillanat! Egyszeri Ernő Aznaposan a nagyszobában egy őszi délelőtt Ernőnek beugrik valami, ahogy ott ül a kép előtt. A falon majdnem életnagyságú fénykép, rajta erdő, hegy és ég, hősünk mostan belelép. Fejét forgatva előremászik és nem sokára hitetlenkedve néz vissza az Egyszeri szobára. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy világ, ahol lehet hogy túl sokat játszottunk ki kicsodát. Egy régen elmúlt délután fényében fürdöm én, tegnapok oly furcsa hangjait hozza felém (a szél). Hol van az a krézi srác Tíz éve történt, azt hiszem Az, hogy nem történt semmi sem, Csak változó évszak káprázott a levegőben (levegőben) És írtunk egy álomszép regényt, Egy szép lányt és egy szép legényt. Jól összehoztunk akkor benne. Mondd, hol van az a krézi srác És az a régi lány? Jó helyen vannak már. Tavasz volt, vagy ősz, Vagy tél vagy nyár, Nem emlékszem már. Nem is volt talán. Két félénk kísértettől Várták,hogy majd bátrak lesznek, De azok hamar rájukuntak és nyugdíjba mentek (levegőben) Hyperkorrektek lettek mind a ketten, Ahogy kell ezt. És pár év múlva az üres utcán elmentek egymás mellett. Mondd, hol van az a krézi srác És az a régi lány? Jó helyen vannak már. Tavasz volt, vagy ősz, Vagy tél vagy nyár, Nem emlékszem már. Nem is volt talán. Azért nincs tovább Mondd, hogy nem lesz már Soha többé tán Olyan szép, mint velem volt. Mondd, hogy milyen kár, Mondd, hogy nekem is fáj, Erre gondoltam. De jobb, hogy nem mondtad, Semmit nem szóltál, Ha mégis szólsz, inkább csak azt mondjad: Azért nincs tovább, mert vége van. Azért nincs tovább, mert vége van. A szóból értek én, És hogyha kérdezném, Bár úgysem kérdezem, Miért van ez, miért az Miért van az, hogy miért Kedvesem, Kedvesem. Csak annyit mondj, Hogy már az előbb hallottál Minden fontosat! Azért nincs tovább, mert vége van. Azért nincs tovább, mert vége van. A számba veszek egy vizipisztolyt, Megeszek hét levél C-vitamint, Száz kört futok a ház körül, Segítség! Kezdődjön el Kezdődjön el! Két szem figyel Kit érdekel, hogy Nincs más, ha ő az Kezdődjön el! Két szem figyel Kit érdekel, hogy Nincs más, ha ő az Most jött el. Játszótér Micsoda számlákat telefonáltam Egyetlen bíztató szóért. Hányszor is hittem, az igazság perce van itten, s Te szeretni fogsz még. Ha azt hiszed, megúsztad ennyivel, Buta vagy életem Fekete mágia, keserű bájital Próbáltam, nem használt semmi Roger Moore szintű életmentés és Te hálás voltál, de semmi más. Ha azt hiszed, megúsztál ennyivel, Buta vagy életem Tudom, hogy így van, Jól jövök majd, mikor hanyagol az igazi ő Persze, hogy így van, Én is jó leszek majd, mert nem is olyan igazi ő. Szemedben tisztán láttam a bárban, Mikor lefordultál a székről, Hogy úgy félsz attól, hogy az időm eljön, Mint a kóbor kutya a mennydörgéstől Nem titok, szeretem látni, Mikor odavagy életem. Tudom, hogy így van, Jól jövök majd, mikor hanyagol az igazi ő Persze, hogy így van, Én is jó leszek majd, mert nem is olyan igazi ő. A szívem, a szíved játszótér, Mindenki játszik, ameddig él Egy ostoba vírus a véredben Nem enged az életben. Tudom, hogy így van, Jól jövök majd, mikor hanyagol az igazi ő Persze, hogy így van, Én is jó leszek majd, mert nem is olyan igazi ő. A szívem, a szíved játszótér, Mindenki játszik, ameddig él Egy ostoba vírus a véredben Nem enged az életben. Mindig jót akarok Szólt az éj, szólt ott minden. Azt mondtad, eljön ma amire vársz. Tudtam én, távol innen eltévedt rég, és nem tudja még, hogy nekem jár. Meg kell a szívnek szakadni, nekem ott kellett maradni, nem engem néztek hülyének, engem nem, én nem félek. Nevetek, mosolygok, sírok, ha komoly volt, haza is kísérem, de előbb bemérem. Ezt olyan jól tudom, ez az én műfajom, az eszemet egy langyos hajnalon szemétbe hajítva lépek a Körútra, ahogy a Nagykönyvben... Dolgozó agyhajtó, egy pszichoszaltó és a bohóckommandó. Mindig jót akarok, de aztán valahogy, de aztán valahogy különös alakot ölt a Jó. Tudtam én, messze innen eltévedt rég, és nem tudja még, hogy nekem jár. Szemétbe hajítva lépek a Körútra, ahogy a Nagykönyvben... Dolgozó agyhajtó, egy pszichoszaltó és a bohóckommandó. Mindig jót akarok, de aztán valahogy, de aztán valahogy különös alakot ölt a Jó. Mindig jót akarok, de aztán valahogy, de aztán valahogy különös alakot ölt a Jó. Hirdetés Egy hétfő van éppen És egyszer csak érzem, Hogy amit tudtam, az mind elveszett. Eltűntem egyrészt, S ha látnák, úgy kérném, Hogy adják vissza, kedves emberek! Ha elrepül a fejem És kifolyik a szemem Az nem lehet elég. Néha megesik a szivem Még magamon is igen, Hogy micsoda szegény, De ha visszajön a felem, még lehet jó is nekem, Mert mindig van remény. Most már csak mennek A dolgok majd szépen Én meg simán felteszem a kezem. Egy hétfő van éppen És reggel csak érzem, Hogy amit tudtam, az mind elveszett. Adják vissza, kedves emberek!